5 tévhit a mentett kutyákkal kapcsolatban

 

1. „A kutyák azért kerülnek be a menhelyre, mert viselkedési problémájuk van”

 

A legtöbb kutya önhibáján kívül köt ki az állatmentők karjaiban. Sokuktól olyan indokok miatt válnak meg, melyek nem állnak összefüggésben viselkedésükkel, ide tartozik például az, ha gazdi hosszantartó betegsége, kórházi ápolás miatt nem tud már megfelelően gondoskodni az állatról, vagy haláleset miatt az örökösök nem veszik magukhoz az elárvult ebet. 

 

Gyakran olvashatjuk a „megváltozott életkörülmények miatt keres gazdit” kifejezést is a hirdetésben, ez lehet költözés vagy a család anyagi helyzetében felmerülő váratlan probléma. Nem mentséget keresünk az ilyes esetekkel kapcsolatosan, hanem arra szeretnénk rávilágítani, hogy nagyon sok kutya azért válik hontalanná, mert nem tudják, vagy nem akarják gondjukat viselni a továbbiakban, legyenek bármennyire szeretetreméltóak, barátságosak, kedvesek. Csakhogy néhány "kifogást" említsünk:

• felnőttek és már nem olyan aranyosak, mint kölyökkorukban,
• kiderül, hogy egy kutyával napi szinten foglalkozni is kell (ki gondolta azt, hogy nem?),
• megöregedett és már nincs szükség rá,
• megsérült vagy megbetegedett, ami komoly kezelésre szorul,
• és még sorolhatnánk...

Szomorú, ugye? Akadnak természetesen olyan kutyák is, akik nem jönnek ki fajtársaikkal vagy jellemük, energiaszintjük, stb. miatt behatárolt, milyen gazdihoz valók. Erről az állatmentők alapos tájékoztatást adhatnak, gyakran már a hirdetésben szerepel, milyen helyet keresnek a kutya számára, mivel kell tisztában lennie az érdeklődőknek. Lehet, hogy a kiszemelt ebbel bizony lesz teendőnk, de a befektetett idő és munka meg fogja hozni a gyümölcsét. 

 

 

 

 

2. „A menhelyeken csak keverékek vannak”

 

Bár a gazdikeresők javarésze ismeretlen felmenőktől származik, és megjelenésük, méretük, temperamentumuk alapján csak találgatni lehet, „mi van bennük”, ők ugyanolyan teljes értékű ebek, mint a fajtatiszták. Sőt, egy kutatás szerint a mixek tovább élnek és könnyebben taníthatóak is. Sokan azért ódzkodhatnak az örökbefogadástól, mert nehézkesnek és hosszadalmasnak tűnhet rátalálni az álmaikban szereplő fajtájú ebre. A menhelyeken azonban időről-időre fajtajellegű kutyák is landolnak, és szép számmal elérhetőek a fajtamentő szervezetek is, ahol kifejezetten egy-egy fajta bajbajutott képviselőivel foglalkoznak. Tevékenységüket motiválhatja a fajta iránti szeretet és a fajta alapos ismerete is, melynek köszönhetően azt is könnyebben be tudják határolni, az adott gazdikereső kik mellett érezné jól magát.

 

Ritkán ugyan, de törzskönyves fajtatiszta kutyák is bekerülhetnek gondozásukba, ha a tulajdonos vagy a tenyésztő már nem tud gondoskodni róluk és felelős döntést hozva a fajtamentőkre bízza a gazdikeresést. Ezek a szervezetek a fajtatiszta, fajtajellegű kutyák mellett azok keverékeiket is menthetik. Népszerűségüktől függően az örökbefogadási procedúra részét képezheti az is, hogy az érdeklődők többször meglátogatják a kutyát, ismerkednek vele, majd néhány hétre úgynevezett próbaidőre magukhoz veszik, hogy az együttélés során kiderüljön, valóban passzolnak-e egymáshoz.  

 

Az örökbefogadást akkor sem kell elvetni, ha bizonyos tényezők – allergia, méret- vagy súlykorlát, temperamentum, stb. – miatt jobban behatárolt a leendő gazdi elképzelése.

 

 

 

 

3. „A menhelyi kutyáknak mindenféle betegségeik lehetnek”

 

A mentésre szoruló kutyák első útja gyakran az állatorvoshoz vezet, ahogy bekerülnek a szervezet gondozásába. Megkapják a szükséges oltásokat, a mikrochipet, féreghajtót és külső élősködők elleni készítményeket. Alapos kivizsgáláson eshetnek át, ahol korábbi sérüléseikre is fény derülhet, a meglévő betegségeket, gondokat pedig ellátják. Ma már sajnos gyakori a szívférgesség, ezt vérvizsgálattal ellenőrzik, s ha pozitív, megkezdik a kezelést.

 

Egy gondos menhelyen nemcsak a kutya ismert jelleméről, hanem egészségi állapotáról is tájékoztatják a leendő gazdikat. (Azért egy szaporítótól vásárolt, potenciálisan beteg kölyökhöz képest ez hatalmas előny, nemde?) De azt nem szabad elfelejteni, hogy a kutya életkorából adódóan a későbbiekben felmerülhetnek egészségügyi problémák (ld. Időskori betegségek).

 

Örökbefogadás előtt érdemes rákérdezni arra, milyen vizsgálatokon esett át a kutya, elkérni a kórlapot (ha van), krónikus betegség esetén pedig a jövőre vonatkozó tudnivalókat is fontos átbeszélni (pl. mozgásszervi probléma miatt szorul-e rehabilitációra, betegség vagy allergia miatt speciális diétára, stb.) Mivel a kutya mikrochipjében szereplő adatokat át kell íratni az új tulajdonos nevére, ajánlatos ellátogatni az állatorvoshoz, ahol a kutyáról kapott információk birtokában, illetve szokatlan tünetek (hasmenés, gyengeség, bágyadtság, fogyás, stb.) esetén megvizsgálhassák kedvencünket.

 

 

 

 

4. „A bántalmazott kutyákból sohasem lesznek jó házikedvencek”

 

Itt először is azt kell látnunk, hogy nem minden kutya esett át fizikai bántalmazáson a menhelyre kerülése előtt. Vannak, akiket hanyag tulajdonosoktól koboznak el, vannak, akiket magukra hagynak, vannak, akiket az utcára dobnak és vannak azok, akik szeretetben élték le életüket, de egy váratlan haláleset miatt kell menniük. Még ha nem is tapasztalt rosszat az ember keze által, az elválás, az utcai lét magánya és bizonytalansága, a gyepmesteri telepen vagy menhelyen eltöltött hetek, hónapok, akár évek nem múlnak el nyomtalanul.

 

A változással járó trauma komoly érzelmi megrázkódtatást, stressz és szorongást okozhat, de a kutyák rendkívül intelligens és alkalmazkodni, fejlődni képes, tanulékony élőlények. Szerencsés, ha a gazdikeresés közben pozitív élmények érik, a figyelmes és megértő gondozók, befogadók mellett megtehetik az első lépéseket a jó irányba. A kutyák ugyanis jelenben élnek, bár ők is emlékeznek, de egy szeretetteljes, következetes, türelmes örökbefogadók kezei között óriásit változhat a kutya – onnantól kezdve, hogy megérti, itt már csak jó dolgok történhetnek vele. A módszert fontos a kutya egyéniségéhez igazítani, a pozitív megerősítésen alapuló tanítás, nevelés meghozza az eredményt. Kutyaiskola tanfolyam látogatása, egyéni szocializáció foglalkozás, tapasztalt viselkedésterapeuta, rehabilitációs szakember útmutatása is segíthet ebben. 

 

 

 

 

5. „A kölykök még taníthatóak, a felnőtt kutyák már nem (az idősek meg pláne…)”

 

Az emberi felelőtlenség miatt rengeteg apró kölyköt dobnak ki (utcára, erdőben, szemeteszsákban, stb.), akik szerencsés esetben olyan szervezethez kerülnek, ahol megfelelő táplálás és gondoskodás mellett cseperedhetnek fel. Egy zsúfoltabb menhelyen sajnos kevés idő jut arra, hogy minden kutya megfelelő foglalkozásban részesüljön, ezért is olyan fontos az ideiglenes befogadók áldozatos munkája. Segítségükkel a kutyusok elsajátíthatják a családban való élés szabályait, és már nem szükséges olyan dolgokkal bajlódnunk, mint a szobatisztaságra szoktatás, a bútorok megrágcsálása, stb.

 

Egyes kutyák már úgy kerülnek be a menhelyre, hogy részesültek némi képzésben, tudnak kérésre leülni, lefeküdni, majd otthonukba kerülve könnyebben alkalmazkodnak, értékelik a törődést és a kényelmet. Ugyanakkor életkortól függetlenül fontos a szellemi lefárasztás (trükktanulás, engedelmességi feladatok, játékok) és a rendszeres testmozgás a kutya igényeinek és egészségi állapotának megfelelően.

 

A felnőtt és idős kutyák is szívesen tanulnak új dolgokat, bár lehet, hogy kicsit több időbe telik belevágni a feladatba. Izgalmas kihívás, és remek közös elfoglaltság kutya-gazdi számára egyaránt.

 

 

 

 

Ha még fontolgatod az örökbefogadást, ajánljuk figyelmedbe alábbi cikkeinket:
 

• 7 érv, miért fogadj örökbe kutyát
   
• Felnőtt kutyát fogadnál örökbe? Van 10 érvünk mellette!
   
• Fogadj örökbe – Útmutató készült a menhelyi örökbefogadás népszerűsítéséhez
   
• Itt az idő, hogy divatba jöjjön az örökbefogadás
   
• Örökbefogadás – Kölyök vagy felnőtt kutyát válasszak?