Gondoltad volna, hogy a kutyákat is érintheti a stresszevés?

 

Élelem és érzelmek – e kettő szorosan egybefonódik életünkben, gyakran oly módokon, melyek nemcsak a vonalainkra, hanem jóllétünkre és egészségünkre is komoly hatással vannak.

 

Érzelmi evésről, másnéven 'stresszevésről' beszélünk, ha a kellemetlen érzelmeink enyhítése érdekében eszünk, és nem azért, mert éhesek vagyunk. Ismerős lehet a filmbéli jelenet, amikor egy szerelmi csalódást követően egy doboz bonbonnal vagy jégkrémmel lehuppan a kanapéra, és – akár a rosszullétig – fal. A néző pedig jót mulat ezen, hiszen legtöbben könnyen tudunk kapcsolódni ehhez.

 

 

 

 

A negatív hangulat megnövelheti az evés iránti motivációt. Ilyenkor az ún. „kényelmi ételek”, tehát a cukrokban és zsírokban gazdag finomságok, kifejezetten csábítóak lehetnek. Azt pedig jól tudjuk, hogy a gyakori stresszevés egyenes út a túlsúlyhoz és elhízáshoz.

• Csak még egy falatkát… avagy az elhízás veszélyei kutyánkra nézve

 

És nagyon úgy tűnik, hogy nem vagyunk ezzel egyedül. Az érzelmi evés a velünk élő kutyák és macskák esetében is felelőssé tehető a plusz dekákért, illetve kilókért. Az élelem-érzelem és kedvenceink között fennálló szoros összefüggésre egy tanulmány is felhívja a figyelmet.

 

Isabel Luño, kutató és munkatársai több mint 1000 kutyatulajdonost kérdezett meg etetési szokásaikról, kedvenceik evési viselkedéséről, valamint érzelmi állapotukról. Arra voltak kíváncsiak, felfedeztek-e a gazdik valamilyen kapcsolatot a kutyák érzelmei és az evést övező viselkedésük között.

 

 

 

 

Elképesztő, de szinte több mint 80%-uk azt vallotta, hogy igen, nagyon is lehetséges, hogy kutyájuk stresszevő. Emellett kb. 40% ítélte magasnak vagy nagyon magasnak kedvencük érzelmi evésének intenzitását.

 

Úgy tűnt, számos változó kapcsolódik az érzelmi evéshez. A stresszevő kutyákon a boldogtalanság jeleit vélték észlelni, valamint úgy írták le őket, mint akik túlságosan is függenek a gazdájuktól. Sokuk nem volt hajlandó enni, ha gazdájuk nem volt jelen, többüknél betegsége diagnosztizáltak, míg másoknál gyakoriak voltak a viselkedési problémák a gazdik megítélése szerint.

 

Az érzelmi evés továbbá több ízben összefüggött a gazdák által meghatározott etetési szokásokkal, például a napi egyszeri etetéssel, de ide sorolható az is, ha a kutyák étrendjében házi készítési eledelek is szerepeltek.

 

 

 

 

A tanulmány két legfőbb tanulsága az alábbiakban foglalható össze:

 

1. A mentális egészség veszélyeztetése fontos kockázati tényező lehet a kutyák elhízásában. Ha a kutya túlsúllyal küzd, ez lehet a jel, hogy életminősége pszichológiai szempontból nem annyira jó, mint amennyire jó lehetne, vagy lennie kellene.
    
2. A kutyák elhízásának kezelésében figyelembe kell venni az érzelmek szerepét is. Meg lehet próbálni az érzelmi evés hátterében álló okokat kezelni a stressz és a szorongás forrásának feltárásával. Példák: ha a kutya hosszú időn át van magára hagyva; ha a kutya stresszt vagy félelmet keltő zajoknak, ingereknek van kitéve; ha a kutya unatkozik; ha a kutyát büntetésen alapuló módszerekkel tanítják, stb.

 

 

Ha segíteni szeretnénk a túlsúlyos kutyán, az eledel részleges megvonása, a napi adag drasztikus lecsökkentése semmiképpen sem mondható ideális stratégiának. Ezek ugyanis éppen hogy növelhetik a kutya stressz-szintjét, mely csak tovább fokozza az evés iránti motivációt.

 

 

 

 

Luño és kollégái természetesen a kutyatartók megfigyeléseit is feljegyezték, melyek nem feltétlen tükrözték pontosan, mi zajlott le kedvenceikben. A kutatásokban gyakori, hogy a gazdik által kitöltött kérdőívek alapján igyekeznek felmérni a kutyák viselkedését. Az elképzelés azon alapszik, hogy a kutya és gazdája között fennálló szoros érzelmi kötelék mélyebb betekintést nyújt a kutya érzéseibe és viselkedésébe.

 

Mindazonáltal a kutatók elismerték, hogy a kérdőívet kitöltők 25%-a bizonytalan volt abban a kérdésben, hogy kutyája túlsúlyos-e, mert nem tudták, miként nézne ki kutyájuk, ha egészséges testsúlyban lenne. 
 

• Honnan tudom, hogy túlsúlyos a kutyám és mit tehetek ellene?
   
• Túlsúlyos gazdának túlsúlyos a kutyája? 

​

 

 

Ennek ellenére fontos tanulsággal szolgál a kutatás, és további vizsgálatokra adhat alapot. A kutyák evési viselkedésének birodalma jóval tágasabb és elképesztőbb, mint hinnénk – az érzelmi evés csupán egy kis szelete ennek. Ez pedig egy olyan terület, mely sokkal nagyobb figyelmet kíván.

 

Ahhoz, hogy még jobban megérthessük kutyusainkat, és még jobban gondoskodhassunk róluk, érdemes alaposabban megfigyelni a következőket:

• hogyan viszonyulnak az élelemhez,
• milyenek az evési szokásaik és viselkedési mintáik,
• és milyen kapcsolat állhat fenn az étel és a kutya hangulata között.

 

 

Készíthetünk egy naplót a fentiekről, különös tekintettel az alábbi kérdésekre:

 

• Hogyan reagál az étel jelenlétére, mennyire motiváló számára, vagy inkább válogatós?

• Feljegyezhetjük azt is, mennyi idő alatt fogyasztja el eledelét, falánkságra hajlamos vagy inkább ínyenchez méltón csipeget?

• Másként eszik-e akkor, ha a gazdi távol van, félti-e az ennivalóját, hajlamos-e agresszívan bevédeni?

• Szokott-e ételt lopni?

• Szokott-e megenni olyasmiket, amik nem minősülnek élelmiszernek (pl. kavicsok vagy föld)?

• Mi a helyzet a legelészéssel vagy a kakievéssel?

• Érdemes megfigyelni azt is, változik-e a kutya evési viselkedése, ha beteg, nem érzi jól magát, vagy valamilyen kezelés alatt áll?

 

Ami talán még érdekesebb a tanulmányban, hogy azoknál a kutyáknál, akik mindenféle indok nélkül is kaptak jutalomfalatot, a gazdik nem jelentettek érzelmi evést. Hogy ebből milyen tanulságot vonhatunk le, az csupán egy újabb jó kérdés, de ha módunkban áll, nyugodtan adjunk néha egy-két falatot kutyusunknak, csak az öröm kedvéért.